Programunk célja alkohol-, játék-, gyógyszer- és szexfüggő, valamint munkamániás és étkezési zavarokkal küzdő szenvedélybetegek józan életvitelének és a társadalomba, illetve családba való visszaépülésének elősegítése kis létszámú, intenzív, bentlakásos csoportterápia eszközével.

Hazánkban az alkoholbetegek száma a legóvatosabb becslések szerint is 800.000 fő felett van, de egyes szakemberek megkockáztatják, hogy a valós számadat elérheti akár a másfél milliót is. A becslést nehezíti, hogy rejtett betegségről van szó: az érintettek többsége nem fordul orvoshoz, ezért függőségét csak a legutolsó fázisban, vagy sohasem diagnosztizálják hivatalosan. Az alkoholista a legtöbb esetben nem egyedül szenved. Férjek, feleségek, családanyák és – apák, nagyszülők, szüleikkel és testvéreikkel együtt élő fiatalok egyaránt vannak közöttük. Az alkoholizmustól közvetett módon szenvedők tömegét tehát még kevésbé lehet meghatározni, de bizonyára nem túlzás, ha azt állítjuk: Magyarországon valamilyen mértékben szinte minden család érintett ebben a problémában.

A gyógyszerfüggőség, leggyakrabban nyugtatók (Xanax, Rivotril, Frontin) visszaélésszerű használatával gyakran kapcsolódik az alkoholfüggőséghez. E mellett az orvosok gyakran azért írnak antidepresszánsokat, altatókat, szorongáscsökkentőket a hozzájuk fordulók számára, mert az alkoholizmus okozta pszichés változások gyakran okoznak depressziót és egyéb problémákat, valamint a felnőtt lakosság jelentős része küzd a depresszóval vagy a túlzott stresszel. A függőség sajnos sokaknál megjelenik az alkohol nélkül is. Programunk azok számára is nyitott, akik orvosi ajánlással érkeznek és szeretnének teljesen felszabadulni a pszochoaktív gyógyszerekkel való éléstől.

A játékfüggőség is egyre nagyobb teret hódít hazánk lakossága körében. Mára már sajnos generációs probléma is, mivel a legtöbb gyermek túl korán kerül okoseszközök közelébe és alakul ki olyan érzelmi kapcsolódás tárgyak felé, ami mérgezi a szociális kapcsolatokat és a személyiség egészséges fejlődését. A videójáték-függőség egyértelmű addikció a felnőtt lakosság körében is, ami akkor válhat még mélyebb probléma forrásává, ha társul ehhez a játékra költhető pénz és annak mennyisége is. Ma már nem csupán játéktermekben és kaszinókban vagy lóversenypályán, hanem online is lehet pénzt utalni, így sajnos a vezető függőségi formává az online szerencsejáték és sportfogadás vált. Mivel milliós nagyságrendű is lehet az egy adott nap során eljátszott pénz mennyisége, így a függőségek közül százalékos arányban a játékfüggők soraiban található a legtöbb öngyilkos. Itt is megfigyelhető, hogy a játék gyakran kapcsolódik össze szerhasználattal és egyéb függőségekkel.

A szexfüggőség rejtőzködő betegség, de következményeit tekintve legalább olyan súlyos problémát takar, mint a szerfüggőségek. A virtuális tér kinyílásával a cybersex (más néven) pornó-függőség is pusztító károkat okozhat. Sajnos tény, hogy a gyermekek átalagosan már 9 éves korban találkoznak a ponográfiával és a 15-17 éves fiú korosztály körében a napi/heti rendszerességű pornóhasználat majdnem 100%-os. Ahogyan az előzőekben tárgyalt függőségek, úgy a szexfüggőség is bio-pszicho-szociális betegség, vagyis az ember testi-lelki és kapcsolati életére is drámai hatással van. A virtuális csatornákon kívül megélt aktív függő pályák romboló hatása illetve ezek egymásra hatása mutatja a betegség progresszív jellegét. Mivel a függőségnek ezt a formáját a legnehezebb vállalni, nagyon sokat egyedül küzdenek és csúszik szét az életük. 

A munkamánia vagy munkaholizmus sokak szemében „jó” függőség, mivel a társadalomra gyakorolt látható hatásai jótékonyabbnak tűnnek az előzőekhez képest. Ugyanakkor elgondolkodtató, amit egy amerikai szakember írt erről a függőségről:

„Széles körben megértett tény, hogy a munkaholizmusnak hasonló hatása van a következő generációra, mint az alkoholizmusnak: az alkoholisták és munkaholisták gyermekei egyforma valószínűséget mutatnak egy bénító függőségi rendellenesség kialakulására. Ha a tüneteik alapján hasonlítanánk össze őket, nem lehetne megkülönböztetni őket egymástól. A specialisták pedig azt állítják, hogy a munkaholisták gyermekeit nehezebb terápiásan kezelni, mint az alkoholista szülők gyermekeit.” (Carol Cannon: Never Good Enough)