A saját élményeimet tekintve a társfüggőség alapjait már gyermekkoromban kezdtem elsajátítani, amihez kapcsolódott később a videójáték, képernyő, szexualitás, a munka és a kényszeres segítségnyújtás mások felé. A programban szakmai vezetőként fogom össze a kliensekért végzett munkát, szakmai végzettségeimet tekintve zenepedagógus, teológus, addiktológiai konzultáns és
családterapeuta-jelölt vagyok. Ami ennél fontosabb, hogy két fiú és egy kislány édesapja lehetek és
24 éve udvarolok első feleségemnek. A programon belül az asszertivitás (önérvényesítés) készségét és képességét igyekszem erősíteni, ütőhangszer tanári tapasztalataimból merítve pedig a zene terápiás lehetőségeit is használom munkám során. A szenvedélybetegség rendszerszemléletű megközelítése révén fontos feladatom a családtagokkal való havonkénti kapcsolattartás,
ismeretátadás és edukáció is.

Az élet adta sokféle megtanult készség és tapasztalat mellett szociális gondozó és ápoló, nevelőszülő, apa és férj vagyok. Saját élményű segítőként több mint 20 éve élem a józan élet kihívásait és küzdelmeit. Mivel nevelőszülői minőségben is számos nehéz sorsú és személyiségében elakadt
fiatallal éltem egy háztartásban, sok olyan embert próbáló tapasztalattal is rendelkezem, melyeket segítői munkámban is tudok alkalmazni. A Reménység Rehab Ház programján belül a filmes csoportokat vezetem és az egészséges nemi szerepek és párkapcsolati mintázatok átgondolásában segítem férfi bentlakóinkat. Ezen felül rendkívül fontosnak gondolom azt képviselni, hogy igazi spiritualitás nélkül nincs felépülés és fontos megtalálnunk azokat a valódi kapaszkodókat az életben, melyek igazi segítséget jelenthetnek a hétköznapok küzdelmeiben.

Bokor Zoltán vagyok, saját élményű segítő, szociális munkás diplomával. Annak idején drog problémákkal kerültem rehabra, ahol kiderült, hogy társfüggő és romantika függő is vagyok, alkoholbetegséggel kiegészítve. Azért választottam a segítői szakmát, hogy szakmai tudásomat kiegészítve a saját tapasztalataimmal, igyekezzek más függőket szembesíteni rossz működéseikkel és megmutatni,
hogy van remény egy jobb és teljesebb élethez, közelebb vinni őket az önszeretethez és segíteni megérteni nekik saját reakciójukat az élet adta eseményekre, kihívásokra. Mint erős viselkedés
addikciókal „megáldott” ember azt gondolom nem az a baj, ha egy nap csatát veszítünk, hanem az,
ha egy életre háborút.

Scroll to Top